Napirendi Elemzés 10/ Törökország Afrika-politikája

Törökország többdimenziós külpolitikája alapján új kezdeményezéseket valósítottak meg Afrikában.

Napirendi Elemzés 10/ Törökország Afrika-politikája

A Politikai, Közgazdaságtani és Társadalomtudományi Kutatási Alapítvány kutató szerzője, Can Acun szemszögéből Törökország Afrika-politikája.

Törökország Afrika-politikája keretében több humanitárius tevékenységet végeztek, diplomáciai kapcsolatokat fejlesztettek, és stratégiai jelentőséggel bíró eredményeket is értek el. Törökország soha nem lett gyarmatosító hatalom, a közös érdekekre alapozott jó viszony fontos Törökország számára.  Törökország sikerét elősegítette Recep Tayyip Erdoğan köztársasági elnöknek az Algériát, Mauritániát, Szenegált és Malit érintő afrikai útja, az előmozdította a gazdasági és stratégiai együttműködést Törökország és az afrikai országok között.  

15 év alatt a hatszorosára nőtt az afrikai országok és Törökország közötti kereskedelmi forgalom volumene, és az értéke 17,5 milliárd dollár. 2003-ban 100 millió dollár volt a török működőtőke-befektetések értéke Afrikában, az 2017-ben 6,5 milliárd dollárhoz közeledett. Recep Tayyip Erdoğan köztársasági elnöknek a legutóbbi afrikai látogatása során számos együttműködési megállapodást írtak alá a gazdasági területen. Azonfelül új célokat tűztek ki a két ország elé, hogy növeljék a kereskedelmi forgalom volumenét. Például miután 250 millió dolláros kereskedelmet bonyolítottak le Szenegállal, 400 millió dolláros kereskedelmi célt jelentettek be. Törökország Afrika-politikája teljesen eltér a nyugati gyarmatosító politikától, a kölcsönös nyereségre épül.  Recep Tayyip Erdoğan köztársasági elnöknek az algériai látogatása során egy algériai újságíró az Oszmán-török Birodalomra utalva kérdezte, hogy Törökország miként látja Algéria státuszát, gyarmatosítója? E kérdésre azt válaszolta a török köztársasági elnök: “Ha így lett volna, nem franciául, hanem törökül kérdezte volna azt.” A humanitárius diplomácia, amely alapozott a segélynyújtásra, az egyik legfontosabb tényezője Törökország Afrika-politikája sikerének. A nemzeti jövedelemhez viszonyítva Törökország a világ legnagyobb humanitárius segítségnyújtója. Abból kiderül, hogy a török külpolitika szerves része a humanitárius politika. Törökország aktív szerepet játszik az éhség, az aszály és a szegénység elleni küzdelemben, ráadásul humanitárius segélyt nyújt a háborútól szenvedő embereknek, és a rászorulóknak. Recep Tayyip Erdoğan köztársasági elnök és hitvese, Emine Erdoğanné tökéletesen összefoglalja Törökország humanitárius politikáját: "A szárazság lehet Afrika sorsa, de nem a sors az éhenhalás, vagy a tömeges haláleset. Afrika politikai stabilitása végett mozgalomba kell hozni a nemzetközi intézményeket, emellett növelni kell az afrikai népek önbizalmát."

Egyéb fontos tényező az, hogy a Török Vezérkar, A Gazdasági Minisztérium, a Fejlesztési Minisztérium, a Nemzeti Oktatási Minisztérium, a Kincstári Minisztérium, Házfejlesztési Igazgatóság, a Török Katasztrófa és Vészhelyzet Elhárító Hivatal, a Felsőoktatási Hitel- és Kollégiumi Intézmény, a Török Vörös Félhold, a Külföldi Török Szövetség és a Yunusz Emre Intézet fontos szerepet játszik. A török intézmények és intézetek több projektet léptettek életbe Afrikában, emellett civil szervezetek is jelentős projekteket terveznek. Napról napra erősebbé válik a kapcsolat a török és az afrikai népek között. Másrészről Törökország fontos szereplővé vált különösen az építőiparban Afrikában. A török vállalatok építési beruházásokat hajtanak végre az afrikai országokban. Így Recep Tayyip Erdoğan köztársasági elnök az afrikai útja során bejárta az építési területeket, ahol beruházásokat hajtanak végre a török vállalatok. Törökország Afrika-politikájában kiemelkedő kérdés a FETÖ iskolái és intézményei. Törökország jó kapcsolatokat épített ki az afrikai országokkal, annak eredményeképpen bezárták a FETÖ iskoláit, és azokat csatolták a Maarif Alapítványhoz. A Maarif Alapítvány Tunéziában, Tanzániában, Szudánban, Szomáliában, Sierra Leonéban, Sao Toméban, Principében, Szenegálban, Nigerben, Mauritániában, Maliban, Kongóban, Guineában, Gambiában, Csádban és Dzsibutiban összesen 88 iskolát üzemeltet.

 



Még több hír