Globális Pespektíva(17)

A 32. általános, és első elnöki választás

Globális Pespektíva(17)

Törökország 2018. június 24-én, nagyon kevés más országban látható módon tartja történelme 32. általános, és első elnöki választását.

Törökországban az első általános választást az oszmán birodalom idején, 1876-ban tartották, majd ezt követően hatszor, az 1878, 1908, 1912, 1914 és 1919. évben.

A köztársaság korszakában az egypárti időszakot is beleértve 25 alkalommal tartottak általános választást. Az egypárti időszakban az 1923, 27, 31, 35, 39, 43. években összesen 6 választás volt. 1946, a többpárti rendszer kezdete óta 19 választás volt, 2018. június 24-én a 20. választásra kerül sor.

 

Az Ankarai Yıldırım Beyazıt Politikatudományi Karának dékánja, Prof. Dr. Kudret BÜLBÜL cikke...

 

1876, az első választás óta a legújabb választásig, 2018. június 24-ig Törökország 32 alkalommal tartott általános választásokat. Ugyanakkor voltak olyan időszakok, amikor a puccsok miatt nem voltak választások.

 

A különböző választási időszakok

Kétségtelen, hogy minden választásnak vagy választási időszaknak megvannak a maga sajátosságai. Az oszmán időszakban tartott választások a szultanátus, kalifátus, sejkség és többi vallási szervezetek idején tartott választások voltak. Mivel Törökország olyan időszakban lépett a demokráciába, melyben még megvoltak a kalifátushoz vagy sejkséghez hasonló hivatalok, ezért számos vita zajlik arról, hogy az Iszlám és a demokrácia megfelel-e egymásnak.

1923-1943 között egypárti választások voltak. Ebben az időszakban még ha nem is engedélyezték az ellenzéki pártokat, a választások fontosak voltak abból a szempontból, hogy fenntartották a választások oszmán időszakban kialakult hagyományát egy olyan időszakban, amikor Nyugaton a fasizmus és nácizmus volt elterjedt.

Törökország 1946-ban ismét többpártrendszerre váltott. 1876-1943 kétszintű, 1946-tól egyszintű választásokat tartanak. A kétszintű választás az Egyesült Államok mai rendszeréhez hasonló volt. Ebben a rendszerben a választópolgárok másodlagos választókat, azok pedig képviselőket választanak. A kétszintű rendszer alapjában véve az általános szavazásba vetett bizalom hiányának kifejezése.

Törökország 2018. június 24-én tartja történelme első elnöki választását is. 1876 óta ez lesz az első választás, melyen a képviselőket és a kormányt alapító államfőt külön választják meg. Annak kapcsán, hogy Törökországban miért vált szükségessé az elnöki rendszer részletesen írtam “Etkin, İstikrarlı ve Güçlü Bir Türkiye İçin Cumhurbaşkanlığı Sistemi” című könyvemben.

 

A választás jelentősége

A demokrácia erejét alapjában véve nem a módszerből, hanem a legitimációból nyeri. A korábbi korszakokban a legitimációnak különböző módszerei voltak. A jövőben is lehetnek különböző módszerek. De manapság talán a demokrácia az egyetlen módszer, amely társadalmi legitimációt nyert. Ezért az állam és nemzet egyetértése, szolidaritása szempontjából rendkívül fontos, hogy a kormányzottak a választás által legitimnek lássák a politikai rendszert. A választások által a nemzetből erejét merítő politikai rendszer belül és nemzetközi szinten is erősebb, ellentétben a társadalmi legitimáció nélküli rendszerekkel. Azok a rendszerek csak a nagyobb belső nyomás és jogsértések által tudnak fennmaradni, s mivel nem merítenek erőt saját nemzetükből, kifelé is gyengébbek. Ezért saját nemzetükkel szemben globális szereplőkre kell támaszkodniuk.

A demokrácia és fejlettség kapcsolatát tekintve láthatjuk, mennyire fontos, hogy a társadalom legitimnek lássa politikai rendszerét. Ma a világ legfejlettebb jóléti államai a demokratikus országok, a legnehezebb helyzetben pedig az antidemokratikus országok vannak. Az ország békéje, nyugalma, egyensúlya nem a gazdasági fejlettség, hanem a demokrácia, többség és szabadság függvénye. Mert a gazdaság fejlődése csak ezen értékek mellett lehetséges. Ahol nincs béke és nyugalom, ott nincs fejlődés sem.

A demokrácia, többség, szabadság és a gazdasági fejlődés kapcsolatára a legjobb példa a 2000-es évek után Törökországban alkalmazott politika. A február 28-i puccs és az utána alkalmazott antidemokratikus és elnyomó politika hatására Törökországban az egy főre jutó jövedelem 2000 dollárra esett. A 2000-es évek után a szabadabb, demokratikus és többségi politika alkalmazásával Törökországban az egy főre jutó jövedelem túllépte a 10.000 dollárt.

Ha az 1876-os első törökországi választásokra gondolunk, Törökország demokráciája számos már országénál régibb. Még ha e 142 év során különböző rendszerek voltak is, Törökország alapvetően fenntartotta demokratikus törekvéseit. Visszatekintve láthatjuk, hogy nem volt olyan antidemokratikus korszaka, mint a német nácizmus vagy olasz fasizmus. A 2000-es évek után pedig a demokrácia és szabadság szintje nőtt, a gyámkodókat maga mögött hagyva. Azt nézve, hogy számos országban, mint például Németország, Ausztria vagy Hollandia korlátozzák a török választópolgárok azon jogát, hogy szavazatukat használják, Törökország példája és tapasztalata a demokrácia terén útmutató lehet sok ország számára. Az érdeklődők nyomon követhetik a 142 év tapasztalatát, a választások törvényes felügyeletét, a politikai pártok aktív részvételét a mindenki előtt átlátható, s a világ talán legmegbízhatóbb választását képviselő törökországi választásokat.

Az Ankarai Yıldırım Beyazıt Politikatudományi Karának dékánja, Prof. Dr. Kudret BÜLBÜL cikke következett.

 



Még több hír